Jean-Philippe, Marie, Mona és Annais

Ma van az a manana, amikorra megbeszéltük a találkozót a francia családdal. Rozi készül rá, a tegnapi parti futkározás Mona-val mély nyomokat hagyott benne. Egy nagylány, aki barátkozni akar vele, aki figyel arra, hogy ő mit szeretne és úgy játszik vele. Mona tényleg félelmetesen nyitott. Hétéves és simán közeledik hozzám, beszélget velem, ha nem értem, lelassítja és elszótagolja (ugyanazokat a szavakat, olyan édes!). De Tomit is megkergeti, ha éppen ő jár arra. És Marcit is megkörnyékezi sokszor, pedig nem beszél igazán más nyelvet a francián kívül, és Marci nem éppen a széles fogadókészségét veszi elő. Nyitottság, kíváncsiság, tiszta kapcsolódási szándék árad belőle.

Három a barbie

Na, szóval, miután átbocizunk hozzájuk, megebédelünk. Jean Philippe fogott (nem teljesen hivatalosan) vagy hat halat az éjjel, ezt a zsákmányt osztja meg velünk. Őskrúzerek, több mint tíz éve hajóznak, a nyarakat nagyrészt Franciaországban töltötték, de azt leszámítva végig hajón voltak. A lányok is itt születtek: Mona Brazíliában, Annais az Azori szigeteken. Tavaly Mona ment oviba is az Azori Szigeteken, aztán idéntől már anya és a két lány otthon töltik az iskolaévet. Részben Mona miatt (Jean Philippe szerint), részben az anya tervei miatt (tudom meg Marie-tól később). Marie textilt fest, mutat néhány művet. One love. Kedvesek, szépek, nagyon. Marie ezzel kereste a kenyerüket évekig, turistáknak pólót festett meg, ott azonnal, azt a pólót, ami rajtuk volt. Most saját pólókat fest és piacozik vele. (Beszélgetés közben érzem, hogy velem van, rám figyel, miközben az első találkozás tartózkodása is ott van az arcán.) Aztán, ha jól megy, talán tovább csinálja, esetleg majd visszajön a hajóra. Őszintén nem tudja és nem is akarja túltervezni. És lehet, hogy éppen ezért nem is lesz belőle gazdagmami. Most akkor ő lúzer vagy szabad?
Sok mindent megtudunk tőlük, zömében pénzkímélő megoldásokat, horgonyzóhelyeket, hol érdemes hajót tartani, hol vannak (olcsó) állami marinák a Kanári szigeteken. Jean-Philippe – ahogy ez egy találkozásból lejöhet - ideális keveréke a racionalitásnak, a szabadság szeretetnek és a kényelem szeretetnek. Fanyar, már-már csípős humora jól álcázza nagylelkűségét. Elsőre megtévesztett vele.
Annyira mások, mint a Bay család. Lassabban közeledünk, valahogy itt sok minden kavarog. Jól látható végű büdzsén élni talán kicsit érdesebbé, óvatosabbá teszi az embert. Ez a találkozás leszedi rólam a kényelmes kis bevonatomat, mélyebben lélegzem utána.
A vendégeskedésünket évtizedes krúzerbarátok érkezése szakítja félbe. Átadjuk a helyet a régi, megérlelt emlékeknek és elköszönünk. A lányok is velünk jönnek, Rozi inszisztálására három Barbi társaságában. A hajóra érkezve, Rozi, a házigazda körbevezeti a lányokat és tiszta, hangos magyarsággal magyarázza el az egyes szobák rendeltetését. Valamiért a raktárszoba különösen nagy hangsúlyt kap. Aztán berendezik a mozitermet, a hajó legszűkebb pontján. Tomi pecázik (nem riasztotta el a délelőtti sárkányhal harapás, sőt **helyzeigazítva itt>>>**), én horgolok, ők moziznak. Időnként készítek nekik harapnivalót. Mandulákat, aszaltakat, sós ropikat. Lehetne ez egy tökéletes pillanat?.
Sötétedésig maradnak. A búcsúzás fájdalmas Rozinak, mert benne van, hogy a Barbik is hazamennek. De beválik a mentőötlet: ma éjszaka elcserélik vele a babákat. Kata, Mira és Százszorszép idegenben alszanak ma éjjel. Rozi a három Barbit választotta.
A rossz hír, hogy holnap elmennek. Jó lenne még találkozni velük.

A pillanat.

Harci sérülés

Az ellenfél. Volt.